mezesterdkalacs

Tv-t már körülbelül négy, öt éve nem nézek rendszeresen. Egy-egy előre kiszemelt film, esetleg híradó, de, ha jön valami felkapott show műsor(mint mondjuk ez az Uri Gelleres baromság, amibe nagymamámmal hétvégén belekukkantottam, csak azért, hogy megmutassam neki, hogy nem Gullivernek hívják a varázslós faszit),akkor piros kiütéseim lesznek, alig kapok levelőg s fejen állva kezdem el szavalni az Út és az Erény könyvét Weörös Sándor fordításában.
A szombati nap egészét családi körben töltöttem, estére kiszemeltem magamnak a Katynt (phejjj....brilliáns volt), s az éjszaka egytől kezdődő Koncertek az A38 hajónt, amiben az Irie Maffia osztotta az igét. Sajnos ez utóbbit nem tudtam megvárni, elaludtam. Nagyon bántam, egyrészt, mivel e banda véleményem szerint MO öt legjobb koncertzenekarába tartozik, másrészt meg ott táncoltam végig  az ötödik, hatodik sorban.
Ma, egy kis netszörf után ráakadtam az mtv videó tárjára, ahol többek között quimby, roy és ádám ánplágdot meg különböző a38-as koncerteket lehet találni, természetes egyéb mtv-s programok mellett. Nem tudtam, hogy mostanában ilyen jó koncerteket(pl. Brains, Orszáczky Jackie) nyomat a közszolgálati tíví.
Nekem is szolgáltat legalább valamit.

Szóval most ez itt az ajánló: tessenek koncerteket nézegetni itten.
(Koncertek az 'mtv ánplágd'-ban, illetve a 'fesztiválon' belül)

Van ez a dolog, hogy rap meg, hogy hiphop. Bőgatyás hülyegyerekek nyomatják a sódert az utcáról, a drogokról na meg a kurvákról. Távolról, lejtőn lefelé hátszéllel úgy, hogy szembeszélben pisilek: dióhéjban csak ennyit. Ehhez jönnek még olyan fogalmak, hogy dj, mc, graffiti, freestyle, öltözködési kultúra. (Csak így zárójelben, hogy Dj Yodát, a Guru-Jazzmatazt, Roots Manuvát vagy a Jurassic5ot melegen ajánlom mindenkinek).

 Sosem éreztem magaménak e műfaj felkapott magyar képviselőit. Rendben van, hogy 2pac  vagy Notorius B.I.G. meg is élte azt, amit a szövegelt (s ők már messze voltak az undergroundtól), de nem hiszem, hogy mondjuk Dopemannek vagy Majka papának (hogy maradjuk csak a média által felkapott „hiphop sztároknál”)„joga” lenne ugyanezt tennie. Értelmetlennek és feleslegesnek tartom az ilyen rongyrázást, élvezni maximum az identitást kereső tizenévesek tudják, akik elhiszik, hogy Dopeman valódi gengszer, Majka papa pedig az ózdi vagy miskolci vagy faszomsetudja milyen hős. Mindkettőnek annyi köze van a megénekelt valóságukhoz, mint Lady Dömpernek a kuruc.info szerkesztőségéhez. Bár, ki tudja?

Itt van viszont a Ludditák s ez ő Tizenegyes albumuk, ami számomra nem azért lett a 2007-es év legjobb magyar lemeze, s nem azért hallgatom már egy hete meg-megállva nyikorgó kosárral ölemben, mert hiphop, hanem mert olyan témákat feszegetnek a csajok, melyeket nem a légből kaptak, s nem nyugati kollégáktól koppintottak. Atomjaira bontják a magyar, illetve budapesti valóságot, komoly dolgokról nyilatkoznak úgy, hogy mindannyian tudjuk: nem veszik magukat komolyan az MC tesók. Az út Fiáth családfától indul s többek között Budapest romkocsmáin, rasszizmuson, drogliberalizáción, XXI. századi bábeli zűrzavaron, Barcelona napsütötte utcáin, biciklis felvonuláson át érkezik meg a kapu elé, tizenegyes, gól. Rendes hiphop albumhoz méltóan itt is van fikázás, azonban ezek  nem öncélúak, csak az kapja meg a magáét, aki meg is érdemli: a jugoszlávozó huligenszes köcsög, Császár Előd,  Győzike( "Hiába ég a zsák mák a gázlángfőzőn,/ hőzöng a tévéből a Gáspár Győző,/ meg az őszödi szózat szól, mint a kacsa segge, pont/ jobb színész, mint a Jack Lemmon.."), általában a rasszisták, illetve antiszemiták ("Itt a kezem, this is no láb, nyelvemen a Tórát/ járja a disznótor át, ha nem kóser is, all right,/ mert örök ízre lel, aki disznótorost kóstol,/ mit nem adhat meg Izrael, megkapja Tótkomlóstól./ Gasztro-cionizmus: jellemzem a diaszpórát,/ úgy mérjük a bioritmust, mint hús-vér, zsidó villanyórák", illetve a 88.8 dal egésze).  A szövegek mellett Weörös Sándor vagy rímhányó Romhányi művei Apollinaire szabad verseire emlékeztetnek.

Az albumnak két része van: Dead és Live. Dead zenei alapját DJ-k, a Live zenei alapját értelemszerűen egy egész együttes húzza. Dead mondjuk ötös, Live csillagos ötös.

A 2007-es legjobb magyar albumát mindenkinek ajánlom, aki ámulni, bámulni szeretne a magyar nyelv gyönyörűségén s azt hiszi, hogy a hiphop alfája Dopeman és Zoleeka. Ha már van a magyar nyelvnek múzeuma, legyen ez a magyar nyelv lemeze, hiszen „azért vagyunk a világon, hogy hoppon legyünk benne.”

ps: ha hiphop, ha magyar, akkor hallgassunk Akkezdet Phiait, NKS-t, Busa Pistát, Suhancost…

Érdekes kampányba kezdett a kormány. Rájöttek arra hogy a bicikli olcsó, gyors és egészséges közlekedési eszköz. Csakhogy itt nincsenek meg a feltételek ( bicikliút, közlekedésikultúra stb.).

Erre reflektálva készítettek egy reklámfilmet, amivel a bicikli mellett kampányol.

Az ötlet és az elképzelés nem rossz, bár nekem a bicajról nem a szex jut eszembe.

Elhunyt Antal Imre. 
Ő volt az, aki számomra a következő anekdotájával megmutatta, hogy mekkora ereje is van a humornak, melyben nem ismert tréfát.
Második világháború, a nincstelen Antal család egy hentesüzlet kirakata előtt áll és nézegetik  a szebbnél szebb szalámikat, kolbászokat. A kis Imrus mélyül el legjobban a látványban, melyet édesanyja is észrevesz. Megkocogtatja fia vállát s azt mondja: "Imrus, hát nézzél már mellé egy kis savanyúságot is!"
Nyugodjon békében!

A valóság képlékeny.

1968-2008. Negyven év.
Forradalmak, éhségsztrájkok, egyszemélyes demonstrációk.

Ellenálllás.

Van a Valóság, én őt úgy képzelem el, ahogy Petri képzelte a Halált. Elhasznált kötött pulcsiban áll egy talponállóban és fröccsöt iszik.
A Valósághoz oda lehet menni hátulról s meghúzni haját vagy amikor épp távozni akar a kocsmából hátulról picit megbuktatni.
Április elseje van, miértne?

Adott a szobánk, három ágy, három szekrény, három asztal, két PC és egy nyuszi. Adott a tavaszi szünet, mindenki hazautazott, rám bízták a nyulat, hogy etessem, vegyek neki salátát, répát. Persze, mondtam, nem lehet nagy gond ebből. Elmagyarázta szobatársam, hogy miként lehet egy biztonságos kis várat építeni a terráriuma felé, hogy ne másszon ki. Erre is vigyáztam, mivel egyszer már sikerült neki tudtunk kívül és szétrágott minden vezetéket, amiben áram volt - biztos élvezte, amikor odabaszott picit.
Adott a tegnap este - Borpatika és egyéb alkoholkimérők, ebből meg az adódik, hogy erősen kótyagos állapotban érkeztem haza hajnali négykor.
Következőket találtam: nyuszi bent a kis terráriumában, semmi jel arra, hogy kimászott volna, sehol egy forgács, sehol egy szétrágott vezeték, de az ágyamon három fura piros folt és össze-vissza volt szarva nyúlkakival. Csak az enyém, csak az én ágyam.
Ezt most mire lehet vélni?
Nem jól gondoztam, megelégelte, kiszökött, összeszarta az ágyam s esetleg még rossz napjai áldását is rátette, visszamászott, visszarendezte a feje fölött a kartondobozokat és rágcsált tovább?
Nem nyúl volt, hanem mondjuk egy patkány vagy egy mutáns egér is van a szobánkban?
Nem Cukor, azaz a mi nyulunk volt, hanem van egy másik is valahol a szekrény mögött?
Valaki bejött a szobánkba, kivette Cukrot és rátette az ágyamra és azt mondta: "Szarjá' rá, szarjá' rá!"?
Vagy...esetleg...természetfölötti erőkbe ütköztem? Poirot, Poirot kérem segítsen!
Pödrött bajszú magyarhoz illően húsvét előtt disznót vágunk, én felvetem majd azt lehetőséget is, hogy mi lenne, ha a disznó mellé Cukrot is megnyúznánk. Biztos, ami biztos.
Rideg és szívtelen vagyok tudom, mert édes kis nyuszi ingyonbingyom, de higgyétek el nem jó részegen hajnali négykor arra érkezni haza, hogy az ember ágya tele van sok fekete, kis gömbölyű kakival.

Azt hittem nincs tovább. Bigbrother, Valóvilág, Kiszavazásvakulásig, Barátok közt, Anyámkínja.
Most: Igazság ára, az a show műsör, aminek a plakátja már egy hónapja tesz fel hihetetlenül érdekes és izgalmas kérdéseket Budapest utcáin.
Megcsaltad már a barátodat? Gondoltál már anyósodra miközben lábat mos?
Mondd, ez itt már tényleg a vég?

Amikor még fogmosópohárból ittuk a pancsolt vbk-t.
Amikor nem volt hely az akkor még létező, tizenévesek által felkapott "rock kocsma" előtt, mert elfoglalták a magukat padlóra küldött fiatalok.
Amikor bármilyen zenekarra elmentünk, ami zúzott meg hörgött és bármilyen rossz is volt a hangosítás, vagy bármilyen rossz volt a zenekar mi pogóztunk, ugráltunk, majd koncert után feketét fújtunk a papírzsebkendőnkbe.
Amikor tomkrúzt ittak a lányok, és nikolkidment a fiúk, 3 cent vodka 2 cent tonikkal keverve, a pohár tetején átázott söralátét.
Amikor valaki a társaságból meghúzta Falat szakállát.
Amikor még az akkor nem ismert Depresszió együttes tagjainak hajnalban seggrészegen a városka egyik nagydumása elmondta, hogy basszátok meg ez nem budapest, itt maffia van, itt nem lehet csak úgy pattogni, mert meg lesztek baszva.
Amikor azt hittük, hogy mi is hörgős rocksztárok leszünk vagy biztos, hogy valami ilyesmik, tetoválást akartunk meg a világot, minden második havernak zenekara volt, olykor basszusgitáros nélkül, olykor énekes nélkül, de zenéltek, vagy nem, de volt egy próbaterem, egy kis konyhaszerű, ahol  lehetett inni neonfényben kivágott újságcikkek és plakátok között, amíg fel nem ébredt a nagymama, aki fent lakott a házban vagy elegük nem lett a szomszédoknak.
Amikor olyan zenéket hallgattunk, mint Korn, Metallica, Slipknot, Ektomorf, Replika, Freshfabrik, Slayer,....
Íme egy kis besztof, azokból az időkből:

1.Metallica

Elhunyt negyvenegy éves korában a blues és a jazz egyik legnagyobb gitárvirtuóza, Jeff Healey, a rák egy különleges formájában (mely gyermekkorában megvakította s egész életét végigkísérte).
Élete során olyan zenészekkel játszott együtt, mint Eric Clapton, Gary Moore, Mick Jagger, Jimmy Page, B.B. King, Steve Ray Vaughan satöbbi, satöbbi...
Egyik álmom volt, hogy őt lássam  játszani, ahogy a Fender Stratocaster gitárját a lábára téve látó gitárosokat megszégyenítve szólózik.

A kortárs amerikai irodalom kultikus alakja, Bret Easton Ellis lesz az idei Könyvfesztivál díszvendége. A fesztivál április 24-én kezdődik, s ebben az évben először a Millenáris Rendezvényközpontban kap helyet.
B.E.E. a Könyvfesztivál történetében az egyik legkülönlegesebb vendég: első észak-amerikai szerző, aki meghívást kapott, beismert a kábítószerszenvedélye, s 2005-ben, a magyar politikai közélet néhány tagját megelőzve, coming outjával igazi irodalmi botrányfigurává vált - nem mintha az Amerikai Pszicho, A vonzás szabályai (mindkettő vászonra került, bár az Amerikai Pszichot tilos megnézni) vagy a Glamoráma könyvei miatt nem lett volna már eléggé botrányos. Kiüresedés, vér, erőszak és szex, MTV-generáció, yuppiek és kíméletlen társadalom kritika az olykor csak erős gyomorral elviselhető sorok között - valahogy így lehet  dióhéjban Ellis munkásságát bemutatni. Első, amit olvastam tőle az Amerikai Pszicho volt, nem tudtam letenni, kegyetlensége és érzéketlensége magával ragadott. A második a Glamoráma, majd a Vonzás szabályai, Nullánál is kevesebb, Informátorok s legutolsó, szerintem nem oly erősre sikeredett Holdpark...Kafka, Salinger és a rendező, Cronenberg háromszögében lehet valahol B.E.E.-t meghatározni.
A Könyvfesztivál kiemelt országa egyébként Kína lesz. Ott szeretik Petőfit, ha jól tudom, a magyar néptáncért pedig megőrülnek.

A Sex Pistolst pedig a Szigeten fog fellépni. Jó sok pénzt kifizethetünk, azért, hogy élőhalottakat nézhessük, akik egyébként soha sem tudtak zenélni. Rolling Stonesban még mindig komoly perspektíva rejlik plusz ők tényleg ufók, a Sex Pistols mindig egy kalap szar volt, jó időben lett jó helyen elegük a társadalomból, ennyi viszont számomra kevés ahhoz, hogy egynél többször meghallgassam a Never...-t. Sid őszinte volt, nem vitás, de semmi több, halála után jól felkapta a média és az egyébként zenei analfabétát, aki hangszert normálisan egész életében megszólaltatni nem tudott, kannásboros, tarhálós, tarajos fiatalok példaképévé tette. Tudom, tudom, a punkban nem hangszeres tudás a fontos, hanem az érzés, az ellenállás, a mondanivaló, de milyen mondanivalója lehet annak a punk csapatnak, aki cocacola és pepsi reklámtáblák alatt lép fel majd a koncert után irdatlan sok pénzt kap?
Egyszómintszáz: Sex Pistolst buta volt mindig is, mint a főd'.

Az addig rendben van, hogy a kurucinfón csak ritkán  jelennek meg normális írások, végül is, különbözőek vagyunk, különbözően gondolkozunk, elfogad itt mindenki mindent, pont.
Most például megjelent egy vállalható iromány is. Nem ők írták, de ez már más kérdés. Itt meg azt nem értem, ha már felraknak végre valami olyat, amit anélkül tudsz elolvasni, hogy hajadat tépve meztelenül rohannál a Dunába,  kurucék miért  kotnyeleskednek  bele azzal, hogy az alul lévő Forrás linkre Disney  honlapját  csatolják.
Gömbvillám, ufók, élet a halál után s ehhez hasonló kérdéskörök elhalványodnak amellett, hogy miért forrás Micimackó a kurucinfónak?

Bal a pöcsön, jobb kéz a diszkógömbre mutat.
Csípőtolás oldalra és széles mosoly.
A mai napom szabad volt, így délelőtt a youtubera kattantam rá. Amikor már a Korai Örömtől kezdve Sepulturán és Wall of Sleepen át, VHK-t beleértve a Depeche Modeig szinte mindenbe belekukkantottam, eszembe jutott egy régi, felejthetetlen klasszikus. Nincs részegség, nincs buli "sztilalájv" nélkül...

Ez nem zeneblog, de.
Belenéztem a Viva nevű trágyába.
Néhány hír, ami megfogott:
Páriszhiltonnak új pasija van. Valamelyik keményarc a Gúdsárlott nevű förmedvényből. Új valóságshowt is indít, amiben a kisasszony megszeretné találni legjobb jóbarátját. Borsó meg a héja. Asztakurva.
Újra kiadják a Thillert Jackotól, mert  pontosan nem tudom hány éve adták ki először. Szeretem Michaelt. Kiskoromban nagy csalódás volt, amikor megtudtam, hogy nem lány. Remélem összeáll még egy koncert erejéig.

Találkoztam Hailé Szelassziéval.
Először olaszhonban egy reggi bulin. Csöndben ücsörgött a sarokban és cigit tekert. Egyáltalán nem hasonlított hatvan évvel ezelőtti önmagára, hatalmas szakálla volt és seggig érő haja. Mindkettő raszta volt. Megkérdeztem tőle, hogy-hogy itt van, azt mondta, hogy amíg élt addig hülye volt, hogy nem használta ki a nagy rajongást, ami körülvette. Képzeld el baszki mennyi jó nő van, aki ezt a zenét hallgatja, ezt az életstílust követi, mondta, ha mindnek odasózok több nőm lesz, mint elvisnek és kaszanovának volt egész életében. Okultam Bobból, faszom, így aztán feltámadtam, és mint valami afromikulás, megpróbálok minden reggibulin ott lenni, s aki eléri magában a legmagasabb tudatállapotot, annak megjelenek. Lányoknál ez mellbőségtől függ, minél nagyobb, annál jobban manifesztálódom. Akkor, akkor..makogtam, elértem a legmagasabb tudatállapotot. Igen fiam, elérted, kérsz? Nyújtotta felém addigra már elkészült cigarettáját.
Azóta, most péntekig, nem voltam sem reggi, sem szká koncerten. Kíváncsi voltam nagyon, hogy elérem-e újból a legmagasabb tudatot, s ha igen, akkor érdeli-e az öreg Hailét e kis ország kis együttesei.
Az első zenekarról lecsúsztunk, a koncertelkésés tipikus esete volt, belépünk a terembe, halljuk még az utolsó akkordokat, az utolsó kiabálásokat, sziasztok,jó buli volt, találkozunk valahol,valamikor, remélem így lesz, és akkor már tudni is fogom, hogy kik vagytok.
Aztán jött a második, Csizmáskandúr, ami inkább volt már punk szaxofonnal, mint reggi vagy szká, a szövegvilág sem volt igazán az enyém, habár a 'három postás meg a lakatos'  címet s refrént fantasztikusnak találtam.
Aztán jött Paso..intróval, hegedűvel, fúvósokkal, kis magyar folkkal, irtójóhangzással és olykor oly fekete hanggal, hogy azon izgultam, az alattam lévő tócsa nem pisi-é, aztán nyugtatgattam magam, hogy csak sör, csak sör, s erre megint jött egy hegedű szólam az ugrabugrára késztető lüktetésekre, csak sör, csak sör, nyugi. Büszke voltam, na, hogy ilyenek vannak a mi kis országunkban, s nem az átlagos reggiésszká kliséket használják, hogy bábilón, meg bábilón, legalájzit, legalájz it, hanem valami olyat tesznek hozzá, ami a Kárpátokon túl biztos, hogy nincs. Szkattila lovasai a napsütötte Hortobágyról bevágtáztak in kápitolszitiofhángöri. A végén pedig ponyvaregény, odamasszírozza az arcbőrödet a koponyádra és már nem is igazán tudsz mozogni, oly fáradt vagy, de a bizonytalan eredetű tócsában még  van erőd azt kiabálni, hogy vissza, vissza!
Kész, vége...soundsystemre már túl fáradt voltam, ballagtam haza a kis társasággal s a lépcsőn felérve egy ismerős, torzomborz arc mosolygott rám, Hailé volt az...

Egykettőhárom,kész!