Azon lehet vitatkozni, hogy a Mancs mennyire képviseli az objektív újságírást (nem muszáj neki egyébként), mert ugye Magyarországon van bal, van jobb, a jobb szerint a bal ördögi, liberális, drogos, ellopnak mindent és minden bizonnyal van ebben igazság. A bal szerint a jobb fasiszta, antiszemita, szélsőséges és/vagy demagóg, és minden bizonnyal ebben is van igazság. A lényeg, hogy basszuk egymást agyon péklapáttal politikai hovatartozás alapján. Mici néni szereti a Zorbánt? Puff neki, le is esett a feje. Frici bácsi hisz még Kádárban és azt hiszi, hogy az mszp is? Puff neki, leszakadt a karja, megérdemelte. Kiabáljunk falkába verődve antiszemitizmust vagy büdöskommunistát vagy bármit, a lényeg a gyűlölet. Legyenek magukfajták, meg magunkfajták, legyenek ellentétek és molotov koktélok, teátrális mosolyok, műkönnyek Gyurcsány Feri bácsitól,  igazság pillanatának eljövetelét hirdető mondatok Kövér Laci bácsitól, virágozzék az Ország, hiphiphurrá kedves Parlament!

Péklapátot nekem is, mert elkalandoztam.

Vissza. Magyar Narancs, tehát lehet részrehajló, de ez most nem politika. Irodalom.

Összeültek az irodalmárok és megvitatták, hogy melyek voltak a legjobb könyvek az idén és első helyen Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent műve végzett. Sajnos, ezt még nem olvastam, de a Rombolás és bánat az Ég alatt, Az urgai fogoly, Háború és Háború című köteteit viszont igen és zseniális, azt is írhatnám, hogy nem tudok mondani se nemzetközi, se magyar kortárs írók közül olyan hatalmasságot, mint K. L.. A végére csattanóként hagyom a Sátántangót (amiből film is készült, szép hosszú, Tarr Béla rendezte) és az...brr...tökéletes, kerek egész, olyan, mint egy kör, egy gömb, a világ legtökéletesebb gyémántja. Olyan, mintha az összes többi könyv csak egy kis szarvasgomba lenne, az erdőben, mélyen a tölgyek alatt, kutyákat képeznek ki, hogy megtalálják azokat és bármily nehéz is előkaparni, mégis találnak az ebek szerte a világban meglehetősen sokat, de a legnagyobb szarvasgomba a Sátántangó, nincs párja, nincs hozzá hasonló, értékét még a leggazdagabbak sem tudják kifizetni. Nem is lehet megenni csak kóstolgatni, vagy kirakni a vitrinbe és csodálni.