Tropicana (61-es villamos, leszállsz a Késmárki megállónál és ott a sarkon)
Magyarország típuskocsmája. Kelet-európai riliti néhány négyzetméteren. A pult fölött a régi kiírás: Padlóra köpködni tilos. A törzsközönség olyan húsz-harminc között van, átlagéletkor nincs: húsztól nyolcvanig megtalálható itt a sokat ivó művész, a nagyszájú kiöregedett pillangó s kevésbé hangos barátja, a magyar felsőoktatás egy-két iskola helyett kocsmát választó diákja, illetve Feri bácsi és baráti köre. Feri bácsi lelkében, ahogy a költő mondja, olykor elidőz a tigris és a szelíd őz, nála nem lehet eldönteni, hogy egy, a mai fiatalságból már kiábrándult, konzervatív, zárkózott öregúr, vagy a korral még hetven fölött is változni képes, liberális szellemű, szabad szájú vénmotoros. Ilyenek mond például, hogy „hát nézd meg, nézd meg, hogy milyenek ezek a mai fruskák, akik az utcákon járkálnak, hát, hogy viselkednek ezek, hogyan öltözködnek, hát én nem tudom, hogy mit csinálnék, ha az apjuk lennék, némeg, némeg őket, tudod mit kéne velük tenni? –Nem. - Jóómegbaszni.” Erre varrjak én, az ő szóhasználatával élve: „Vazelinfejű”, gombot. Az ember azonban itt még keményebb dolgokat is elkaphat, ha a törzsközönség nagyobb italmennyiséget vesz magához, már akár délután ötkor is. Csapolt sör nincs, de az üveges kétszázhúsz forint. Esténként igyekezni kell, mert tízkor kőkeményen bezár, iszod a söröd melletted már fent a szék jobb oldalt, aztán bal oldalt is s végül előtted. Én azonban szeretem e kis társadalmi keresztmetszetet. (Képünk csak illusztráció.)
Tekesöröző (Blaha, lemész a Mekinél, két perc kavargás a kisutcákban és ott vagy)
Hasonló a helyzet, mint a Tropinál csak itt este hat után az egyetemisták veszik át a vezető szerepet. Néha van százötvenér’ házi sör, zsíros kenyér és csocsó alap s nyaraként három asztalos terasz műanyagszékekkel, műanyagasztalokkal. Nem szeretem, mert nagy a füst és olykor belejönnek a haj- és hungary metálos srácok, lányok a zenegép gyilkolásába s én, bár nagy szerelmese vagyok a magyar kultúrának, történelemnek, de egy csütörtök este alkalmával, készülve egy házibuliba, nem akarom elsírni magam Kun Béla tevékenysége miatt, nem akarom üvölteni, hogy vesszenek a kommunisták, hidegen hagy a 48-at monoton hangon, három akkordra ráéneklő szittya rock. Egyszer egy külföldi kis csapat kért meg, amikor a hidegben álltunk a Blahán, hogy vezessem őket valami igazi magyar kocsmába, persze a romkocsmákat már látták, igazi, igazi, gondolkoztam, eszembe jutott, hogy ha már lúd, legyen kövér, a Teke is oridzsinál, menjünk hát oda. Kinyitottuk az ajtót s belülről olyan füst áradt ki, mint az Omega színpadáról még fénykorában. Köhm, köhm, másik hely? Ja, tízkor mindenkinek söprés.
Cheerio (Két Mamut között a Jam pub mellett egy percre)
Füst, jajdemégmennyire. Sör drága, a kakaó viszont megéri a száznyolcvanat. Kiszolgálás korrekt, van két csocsó, egy emelet, keverednek a romák (akik olykor kedvesek, olykor nem) és azok, akik egy csocsó játék alatt ötször mondják ki azt a szót, hogy zsidó, plusz déltől este nyolcig az imósok. A hely legnagyobb erénye, ha állsz Moszkván hajnali négykor, szádról csöpög a felhígított gulyáskrém, ami a kulttéri büfében kapható gyrossról került oda (jaj, ott ne egyetek semmit) s azon gondolkodnál, mert ugye van még pénzed, hogy benéznél valahova, akkor a Cheerio tárt ajtókkal vár. Ámerikásan: nonstop. Délutáni csocsózásra ideális. Zenegépben: Ladánybene, Manu Chao, Kispál, Gogol Bordello, Kusturica és a többi. Mondjuk, én rühellem a zenegépeket úgy általában.
Kecskeméti borozó (Széna tér, Mamut mellet sarkon, ahol kéregetni szoktak a hajléktalanok, szóval nem a helyen, hanem felette, mert ehhez le kell menni két lépcsőn, bizony ám)
Van egy ismerősöm, aki igen sok mondatába beleszövi azt a szót, hogy "kultúr". Pölö: „Ez egy kultúrzene. Kultúrember. Menjünk abba a kocsmába, az kultúrhely.” Pontosan nem tudom, hogy az a szó, ily ezernyi kontextusban mit is jelent, mondjuk, hogy élőzene? Az énekes nem fojtja meg gitárhúrral az elsősorban kalimpáló lányokat? A kocsmában művészek vannak és művészetről társalognak, értelmesek és még titokban sem maszturbálnak vagy nem szarnak az asztal közepére? Vagy, hogy éppen odaszarnak és csodálkoznak, ha nem érted? Nem tudom, de én most a Kecskeméti borozóra ezt a szót használom: kultúrhely. Az ám. Hogy miért is? Petőfi (s talán Krúdy) idézetek vannak a falon. Hehe. Olcsó a bor, olcsó a szóda, ezáltal olcsó a fröccs minden verziója. Átlagos vendégszám: nullától dugig. Átlag életkor: nappal ötven-hatvan-hetven, este fiatalok. Faszékek, faasztalokba karcolva szeretlek Mari, imádlak Pisti. Korrekt, korrekt.
West-Balkán (ott ahol volt a régi, mármint a nagy, csak nem fordulsz be, hanem mész egyenesen és akkor olyan két háztömbnyire balra)
Erről az új helyről annyi információm van, hogy úgy néz ki, mint a Pál utcai fiúkban azok az erődítmények, ahol Boka és haverjai harcoltak, meg, hogy van benne egy homokozó is. Éjfél után érkeztünk, erősen kábultan, a sör ára nem lepett meg, de szíven ütött: öccász. Ez is a romkocsmák sorába tartozik, csak kár, hogy nem igazi, hanem olyan épített, műrom. Az előző West-Balkánokhoz viszont sok emlék fűz. A nagy előtt motoroztam életemben először, részegen, mögöttem ültek, de csodák csodájára nem estünk. A motor tulaja szerint van érzékem hozzá. Az autóhoz nincs. Egyetlen egyszer, tizenkét évesen az akkori igazgatóm akart megtanítani, részegen, pecázás közben egy gáton vezetni. Menni fog az ne félj, ment egy darabig úgy öt métert, de nem tudtam egyenes tartani és a víz előtti nádsor fogott meg. Sokáig vártunk az arra járó következő Zsigulira, hogy kihúzhasson. Haj, az a West Balkános Che Sudaka koncert, minek a végén az énekes már kisgatyában tombolt a közönség felett. Vagy a táncolós, sokemberes Gulasch Exotica partik, Amorfék, haj, de hol van már a tavalyi hó. Remélem ez új is méltó lesz régi szép nevéhez.
Miszter söröző (Dohány utca, Zsinagógával szemben kicsit balra)
Százötven körül van egy Miszter sör, kell ennél több?
Gödör klub (Erzsébet tér, nem lehet eltéveszteni)
Nyaranta a legideálisabb, mivel ingyenes a koncertek, felette a füvön egy kis borozás és indulhat az este. A legjobb benne, hogy sok a fesztivál (siketek fesztiválja, mozgókép, verses, romás, föld napja, anyák napi, ámerikás, kelet-európai, afrikai, mindenes). Télen nehéz, mert meleg, meg füstös, a belépő ezer alatt nincs, de lehet még így is megéri, ha sok a fellépő (mint most pénteken: Zagar, Anima, Irie Maffia, Vad Fruttik, PASO, Dj Titusz, Jutasi). Embertömeg hetven százaléka bölcsészkinézetű, tarisznyás gondolkodó, de ezzel nincs is semmi baj. A kidobókat nem szeretem, mert valahogy feszélyez, ha hat két ajtós kopasz szekrény vár a bejáratnál, itt vannak, de mondjuk ketten, akik bágyadtan tekintenek maguk elé és, ha kilóg a karton sör a hátizsákból, akkor szólnak, hogy ezt ne vidd be, de nem járkálnak koncert meg buli közben az embersorok között. A kiszolgálás kurva lassú.
Zöld Pardon (phbhnél, ahol egy darab zöld nincs, csak egy kis kutyaszaros park)
Na, ne röhögtess ki
