Ne nézzé' tévét, mer' az nem jó. Ma bekapcsoltam. Régen tettem ilyet. Szégyellem is magam. Kikapcsolás után zöld kiütések jelentek meg fejemen és azt kiabáltam húsz percen keresztül a társalgóban, hogy csi-ga-tészta. Áldom azokat a családokat, akik megtiltják, hogy gyerekük tévézzen, áldom, ha megválogatják milyen filmeket és meséket láthatnak. Sokan meg szegények szobájába beraknak egy ilyen izét, oszt ne nézzed fiam, addig se nyafogsz.
Sose volt tévé a szobámban. Otthon tilos volt megnézni a Dallast, az Esmeraldát, a Borostyánt meg az Isaurát (néhány részt persze láttam mamámnál, feketefehérben csavarós tévén). X-akták persze ment, sokszor be is szartam a tükör előtt, féltem, hogy hátam mögött ott lesz a gumiember, mert befolyt a csukott ajtó alatt. És a zenéje...Jééé, most is bepisilek. Mesék? Mézga, naná, a szocialista családtípust eszményítő tanmese. Pompom, hogyne, pszichedelia mesterfokon. Pumukli, demégmennyire. Maja a méhecske, eredetileg náci propaganda, később szerethetővé vált, néztem is bizonyám. Oroszlánkirály, há' baz'meg bőgtem. De most mi van? Milyen mesék vannak? Aránytalan figurák, akik lerombolnak egy egész várost. Csúnyabácsik, akiknek fénykardjuk van meg rakétavetővel felszerelt űrhajójuk oszt pusztítják a jónépet. Boci és Pipi, nekem talán, de nem gyerekeknek.
Amúgy meg celebek.
Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!
