Jó napot! 10 deka baromfi párizsit kérnék. Kinek lesz? Cicának, kutyának? - kérdezte az eladó. Nem vettem. Gyulai májas, retek, zsömle volt az aznapi reggelim. A másnapi is hasonló volt s az azt követő is, gondolom, mivel a reggelit, mint az ebédet meg a vacsorát pénzem miatt nem szoktam túlbonylítani. Szárnyakkal a hátamon várom a hétvégéket, amikor mamám vagy anyukám azt mondja: jaj, csak egy kis leves van a hűtőben meg maradt még rakott krumpli vagy pörkölt vagy tészta szósszal vagy akármi. Ma nem tudtam főzni, dolgoztam, holnapra mi legyen az ebéd? Csak egy kis leves??? Csak egy kis második??? Ha meleg, mindegy, hogy mi, akkor jöjjön! (Ezt nem ér az előző bejegyzéssel összekapcsolni, hehe). Csak zsömlefelvágottmájasretek ne, kérem...
A szegény egyetemista ilyen gondjaira ad lehetséges megoldásokat a harakirinindzsa által indított új blog. Olvassák, olvassák!
Havonta, kéthavonta viszont szoktam kapni otthonról ételutalványt. Na akkor...., a Római Birodalom végnapjai, őszbaracklé csorog ajkaimról, miközben egy lepelben, oldalfekvésben, megszelidített oroszlánom sörényét cirógatom. Ilyenkor próbálom meg újra és újra a mcdonaldsot, ami mindig ugyaolyan reakciót vált ki belőlem: szar, megyek kínaikba, egyéb gyorskajázdákba. Germániában egyszer már próbáltam a subwayt is (meg talán egyszer itthon valami buli után, oktogonos éjjelnappalis, de ezeket az emlékeket még nem foltoztam össze), annyira nem volt drága (az ottani árakhoz képest), meg ehető is, asszem. Gondoltam így tegnap előtt, hogy meg kéne próbálni még egyszer, jó drága, drága (az itteni árakhoz képest), de ételutalvány azannyimint carpe diem. Bementem. Először is minden egyes gyorsétteremben az a bajom, hogy nem tudok választani.
A falra ki van rakva vagy ötezer menü, hülyébbnél hülyébb kommersz nevekkel, aztán melléjük ki van írva egy több ismeretlenes egyenlettel, hogy "Szendvics + kiskrumli, kóla és chips vagy fagyi 1200 forint + 100 minden nagyobb" Én ott állok a sorban, mit kérsz? ÖÖÖÖÖÖ...hát öööööö, hátam mögött nagy sóhajtás: megint várni kell. Itt is hasonlóan történt a dolog azt leszámítva, hogy rajtam kívül a kajázdában voltak vagy hatan, négy eladó és két vendég evett csöndesen a sarokban. Nem tört még be ide a szábvéj, volt időm, választottam: "bbq szendvics 15 cm, hot!!!!, közepes kóla és chips vagy süti" 1200 forint. Nagy szendvicset vártam, finomat és pringles chipset, mivel az volt a képen. Nem emlékeztem germániából, hogy ott is nekem kellett összeraknom a szendvicsemet, így meglepett. Milyen legyen a kenyér? ÖÖÖÖ....négyféle kenyér, na baszki, oregánós, mit kérsz bele? Kint paradicsom, paprika, hagyma, olivabogyó, saláta, meg végig se néztem, hát ezt meg azt- mondtam, rakott bele. Belegondoltam, hogy az a subway a kenderszívók rémországa. Aztán öntet, azt is végigzongoráztuk, előállt a szendvicsem, előállt a pici szendvicsem. Chips vagy süti? Chips! S elémbaszott egy sajos cheetost. Ezerkettő. Azigen. Ötperc alatt megettem és ott se voltam. A cheetos persze jól jött a cseh-portugál alatt. De soha többet subway...
Akkor inkább ötszázas kajautalvány beváltása egy matchban és hazaérkezve fellapozom a gasztrognóm blogot...vagy ötezres kajautalvány és Bűvös Szakács.
Subway
2008.06.13. 12:05 - mézes
Címkék: sztori subway
A bejegyzés trackback címe:
https://mezesterdkalacs.blog.hu/api/trackback/id/tr57518056
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.